Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Csípőficam

2010.11.27

Csípőficam

(Luxatio coxae congenita)

 

A csípőízület fejlődési zavara a normális statikai viszonyokat megváltoztathatja és különböző mértékben és helyen érintheti az ízület egyes részeit. Ha különböző okok miatt az ízvápa sekélyebb és meredekebb, vagy a combcsont és ízület illeszkedése az ideális viszonyoktól eltérő, akkor a csombcsont fejecse nem centrálisan helyezkedik el, és létrejöhet a csípőficam.

A veleszületett csípőficam a csípőizület alkotóelemeinek fejlődési zavara. Különböző súlyosságú állapotok tartoznak ide, jóllehet a határ nem éles és egyik forma átmehet a másikba.

a) Dysplasia coxae congenita: (laza csípő) A fejlődési zavar az ízület minden részére kiterjed. A vápa ellapul, sekély, a vápatető a normálisnál meredekebb, a combfej fejletlen. Előfordulhat, hogy csak a vápa fejlődése elégtelen. Újszülöttkorban gyakori és általános ízületi lazaság része lehet. Az ízületi tok lazasága következtében a femurfej kissé eltávolítható a vápából anélkül, hogy teljesen luxálódna. (ficamodna) Biztos röntgenfelvétel 4 hónapos korban készíthető. Megfelelő kezelés nélkül ficam, félficam alakulhat ki.

b) Subluxatio coxae congenita: (instabil csípő, félficam) A combcsont fejecse nem az ízvápa középpontjában helyezkedik el. A vápa sekély a combfej gyakran vastag és lapos. A subluxatio oka a rossz combszög (helytelen szögállás), hibás fejlődés, vagy a vápa és a fejecs közötti aránytalanság. Az ízületi tok lazasága következtében a femurfej hátra- és oldalfelé kinyomható, luxálható a vápából. A ficamodást jól érezhező zökkenés kíséri. A comb belső oldalára gyakorolt nyomást megszüntetve a combcsont feje ismét a vápában helyezkedik el. Az acetabulum nem félgömb alakú, a fiziológiás (colloidaphyseális) 120-135 fokos szög megváltozott, és nagyobb lett, valamint a combnyak antetorsiójának fokozódását észlelhetjük.

c) Luxatio coxae congenita: (ficam) A combcsont fejecse teljesen elhagyja az ízületi vápát és azon kívül helyezkedik el. Ebben az esetben a combcsont fejecse elhelyezkedhet a vápa felett és előtt, valamint oldalt és a vápa mögött. Az ízületi tok és a szalagok tágulta, megnyúltak. Ha a csípőt behajlítjuk és abdukáljuk (a test középvonalától eltávolítjuk), akkor a femurfej hallható és tapintható zökkenés kiséretében a vápába ugrik. Ha ebből a helyzetből a csípőt a test középvonala felé közelítjük, a combfej hasonló jelenség mellett ismét elhagyja a vápát. Lényeges eltérés jelentkezik a m. gluteus medius és minimus működésében, mivel eredési és tapadási pontjaik közelebb kerülnek egymáshoz. A m. iliopsoas pedig ellazul, mert a combcsont kis trochantere feljebb kerül.

A megváltozott anatómiai helyzetnek megfelelően változik a szalagok és az ízületet körülvevő izmok állapota is. Rövidülnek, kontraktúrák alakulnak ki. A legfontosabb és legdöntőbb a korai felismerés. A csecsemőkorban felfedezett és helyreállított (reponált) csípőficam teljesen normális gyógyul. Minél később kerül sor a beavatkozásra, annál hosszabb ideig tart a gyógyulás, illetve annál valószínűbb, hogy a helyreállítás és a gyógyulás nem lesz teljes értékű. A csípőízület terhelése (a gyermek felállása, járása) terheli a csípőízületet és rontja a hibásan fejlődött csípőízület helyzetét.

Előfordulása: A laza, a luxálható (vagy más néven instabil) csípő újszülöttkorban gyakori. A luxatio coxae congenita csecsemőkorban gyakoribb. Lányoknál 4-6-szor gyakoribb, mint a fiúgyermekeknél. Valamivel több az egyoldali, mint a kétoldali csípőficam, illetve diszplázia, és a bal oldalon gyakrabban fordul elő, mint jobb oldalon. Poligénes öröklődése miatt családon belüli halmozódás figyelhető meg. (poligénia=örökléstani jelenség, amikor egy sajátosság kialakításához több gén együttes jelenléte szükséges). Gyakoribb a csípőficam farfekvéses szülés esetén. Ugyancsak gyakrabban fordul elő azokon a csecsemőkön, akiknek az intrauterin térszűkületre utaló egyéb fejlődési rendellenessége is van (torticollis, felcsapott lábak) (torticollis=ferde nyak, az egyik fejbiccentő izom veleszületett rövidsége az izom idült gyulladása v. görcsös összehúzódása miatt)

A csípőízület vizsgálata: A hátán fekvő csecsemő csípőjét 90°-ban, térdét maximálisan behajlítjuk. A csípőt mérsékelt fokú addukcióba hozzuk és hüvelykujjunkkal hátrafelé irányuló nyomást gyakorlunk. Pozitív esetben zökkenést érzünk a csípőizületben, melynek során a combfej elhagyja a vápát. Amennyiben megszüntetjük az erőkifejtést, a combfej visszacsúszik a vápába. Ezt nevezik Barlow tünetnek.

A háton fekvő csecsemő térdét és csípőjét derékszögben behajlítva abdukáljuk. Ha zökkenést észlelünk, ez annak a jele, hogy a combfej a vápába helyeződik. Ha addukáljuk és ismét zökkenést hallunk, akkor a fej kicsúszott a vápából. Ezt nevezzük Ortolani-tünetnek.

 

Más megfigyelés is utal a betegség meglétére: A csecsemő végtagja nem egyforma hosszú, kifelé forgatott helyzetben vannak, a combredők száma és mélysége eltérő a két oldalon, a kóros oldalon lévő lábát kevésbé használja. A már kúszó és járó gyereknél még feltűnőbbek a figyelmeztető jelek. A legjellemzőbb a Trendelenburg-tünet. A gluteus izomzat elégtelen mechanikus működéséből ered. Ép viszonyok esetén járás közben a támaszkodó és megemelt láb mellett a medence állása vízszintes, a farredő a felemelt láb oldalán sem süllyed vízszintes alá. Az álló végtaghoz az egész medencét a musculus gluteus medius és minimus rögzíti, ez meggátolja a medence billenését a másik oldalra. Ha az álló oldalon van a ficam, a két izomeredése és tapadása olyan közel van egymáshoz, hogy megfeszülni nem képes, és így a medence az ellenkőző oldalra billen. Ez a Trendelenburg-tünet, ebben az esetben a medence helyzete nem vízszintes és a felemelt láb oldalán a farredő is vízszintes alá süllyed.

A korai felismerés és a korai kezelés döntő fontosságú. A korai kezelés azért is kívánatos, mert kevésbé komplikált a beavatkozás. Régebben a Lorenz-féle konzervatív módszert alkalmazták. A 12-20 hónapos gyereket hetekre, hónapokra gipszkötésbe tették úgy, hogy a comb erőteljesen abdukciós helyzetben volt. 8-10 hét után gipszcserével ezt a helyzetet kisebb szögben megismételték. Ezt megint követte egy újabb csere még kisebb szögben abdukálva a lábat. Ez a kezelés trauma volt a gyerek számára, a szülő számára, mert a tisztán tartás, a mosdatás igen nehézkes volt a gipszkötésben. Ugyanakkor az eredményessége sem volt kielégítő. Sok esetben nem alakult ki teljesen ép ízület és ez a gyermek fejlődése során további beavatkozást tett szükségessé. Mindez főleg azért volt így, mert a gipszkötés deformációkhoz vezetett és a késői megkezdése is akadályozta az ízvápa kialakulását és a combfej regenerálódását.

Ma már újabb és jobb kezelési módszert alkalmaznak. De fontos hangsúlyozni, hogy a minél koraibb felismerés elengedhetetlen a tökéletes gyógyulás érdekében. Ha csípőkben rendellenességet észlelünk ortopédia szakrendelésre kell küldeni, vagy vinni a gyereket. A cél az, hogy minden instabil csípős, illetve ficamos csecsemő kezelését 1 hónapos kor előtt elkezdjék. A legfiatalabb korban alkalmazható a legkíméletesebb kezelési módszer. Újszülöttkorban 3 hetes korig betétes nadrágot javasolnak. Ha továbbra is fennáll a luxáció, akkor Pavlik-kengyelt javasolnak. Ez általában 90-os, olykor ennél valamivel nagyobb flexiós helyzetet biztosít a csípőízületben. A kengyel a lábat hajlított helyzetben tartja és lényegében ezen kívül minden más mozgás szabad. Ezáltal a gyerek minden nehézség nélkül gondozható. Általában 3 hónapi kezelés után teljes gyógyulást eredményez és nem károsodik a femurfej. Ha ez még nem hoz teljes gyógyulást, akkor egy merevebb abdukciós készüléket (sínt) rendelnek el. Itt azonban már 2-3%-ban fellép az osteochondritis (femurfej csontosodási magjának csontosodási zavara, amely már gyermekkorban panaszokat okozhat, később pedig arthrosishoz vezet). (arthrosis=ízületi porc, csontrészek és ízületi körüli lágyrészek károsodása, deformálódása, fájdalmat és mozgáskorlátozottságot okoz) Idősebb csecsemőkön a Pavlik kengyel hatástalansága miatt kerülhet sor az „overhead”-kezelésre. Ennek lényege, hogy egy speciális kerethez vagy az ágy szélhez kötik fel a lábakat úgy, hogy a csecsemő saját testsúlya nyújtsa a csípő körüli izmokat. Így a test súlyával – közben mozogva is – a csípő körüli izmok nyújtásával kedvezőbb feltételek alakulnak ki és bekövetkezhet a spontán repozició. 1 éves kor után már a konzervatív kezelés eredményei annyira kedvezőtlenek, hogy ilyenkor inkább műtéti megoldást javasolnak. De a műtétekkel soha nem lehet olyan tökéletes gyógyulást elérni, mint amilyet 1-3 hónapos korban kezdett Pavlik-kezelésnél. Ezért a csípőficamot és a diszpláziát minél korábban, újszülöttkorban, de legkésőbb 1-3 hónapos korban kell felismerni és a Pavlik-kengyellel lehetőleg 3 hónap alatt meggyógyítani.

 

A megváltozott ízületnél megfigyelhetjük, hogy a farizmok és adduktorok eredése és tapadása közelebb kerül egymáshoz és ezáltal megrövidülnek. Különösen megrövidül a m. tensor fascia latea, amely hosszúkás, lapos izom, és közvetlenül a farizmok előtt helyezkedik el. A m. iliopsoas normális anatómiai viszonyok között a csípőízület extensiójakor hozzáfekszik a femur fejéhez mintegy kiegészítve a vápát. Ugyanakkor működése közben a femurnyakban olyan feszülést hoz létre, amely anatómiailag helyes antetorsiót fenntartja. Ez az antetorsió a combnyaknak a femur szárához viszonyított előrecsavarodást jelenti. Ez a csavarodás életkoronként változó. Felnőttnél 12-14-ot érhet el. Miután a csípőficamnál az ízületi tok meglazul, a m. iliopsoas már nem a comb fejének elülső részére fekszik fef, hanem az oldalán fejt ki nyomást. Így már nem csökkenti az antetorsiót, hanem fokozza. Ezért nem célszerű az iliopsoas izom erősítése a csípőficam mozgásterápiájában. A rövid izmok (m. piriformis, m. gemelli, m. quadratus femoris megközelítik a vízszintes helyzetet. Ezek eredési és tapadási helyük eltávolodnak egymástól, ennek következtében megfeszülnek.

 

A gyógytestnevelési foglalkozásokat csak combcsont fejecsének helyretétele után lehet megkezdeni.

 

Gyakorlatok:

Olyan gyakorlatokat kell kiválasztani, amelyek erősítik a csípőizomzatot. Erősítitk az elégtelenné vált gluteus izomzatot, különösen a m. mediust. Ilyen gyakorlatcsoport: oldalfekvésben a láb közelítése és távolítása. Nagyobb hatásfokú oldalfekvésben 2-3 részes ugrószekrényen a láb közelítése és távolítása. A lábak csípőtől lefelé szabadon maradnak. Hasonfekvésben nyújtott lábemelésekkel a nagy farizmot erősítjük. A gyakorlat hatásfoka növelhető, ha 2-3 részes ugrószekrényre fektetjük a tanulót. A lábak csípőtől lefelé maradjanak szabadon. A lordózis ellensúlyozására hasizom erősítő gyakorlatokat kell tervezni. Az iliopsoas izom erősítése csak abban az esetben célszerű, ha az orvosi szakkezelés után nincs antetorsió jellegű maradvány.

A csípőficamot javító gyakorlatoknál figyelni kell a csípőízület tartósabb terhelésével járó mozgásokra, rázkódtatással járó ugrásokra, lordotizáló gyakorlatokra. Ugyancsak kerülni kell az ízületet, szalagokat túlnyújtó mozgásokat, a túlzottan lendületes játék, amelyben az elesés veszélye fennáll. A gyógytestnevelési foglalkozás középpontjában az egész gluteális izomzat, de különösen a gluteus medius és a hasizmok mozgásfeladatai állnak. Emellett foglalkoztatni kell a medence körüli izomzatot csípőből indított mozgások segítségével. Fontos feladat az egész alsó végtag erősítése. Ezeket részben terhelés nélkül végeztessük (fekvésben, ülésben és függésben). Foglalkoztatjuk az abduktorokat, hogy a csípőízület jó helyzetének fenntartását elősegítsük. Ha a medence előrebillen, akkor a lordózis ellenható gyakorlatokat végeztetünk. A lordózis különösen szembetűnő kétoldali csípőficam esetén, mivel a combcsont fejecseinek hátratolódás következtében a medence (az izmokon és szalagokon függve) az egyensúlyi helyzet megtartás céljából előretolódik, és így a gerinc ágyéki szakaszának a lordózisa fokozódik.

Az úszásnemek közül a gyors- és a hátúszás azért ajánlott, mert az veszi igénybe a legjobban a gluteus izomzatot. A közelítő és távolító izomcsoport erősítésére a mellúszás lábtempója alkalmas. A lordózis fokozásának kikerülése miatt háton végeztetjük a mellúszó lábtempót.

 

Káros gyakorlatok:

- a hosszan tartó járások, állások, menetelés

  • csípőízületre ható hirtelen mozdulatok, fordulatok

  • atlétikai ugrások, mélybe, át-, fel-, leugrások

  • nehéz tárgyak emelése, hordása, társhordás

  • csípőízületi szalagokat túlnyújtó mozgások

  • lordotizáló gyakorlatok

  • elesés vagy leesés veszélyével járó helyzetek, mozgások, játékok

  • rázkódással járó mozgások, szökdelések, ugrások.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

5525 füzesgyarmat Szabadság tér 6

(szilágyi mária, 2014.02.17 20:15)

Én veleszületett kétoldali csipőficamban szenvedek már 63. éve.Gyermekkoromban a debreceni Ortopédiai Klinikán kezeltek sajnos nem sok sikerrel.Jelenleg olyan állapotban vagyok, hogy a bal oldali csipő már nem is müthető.Szeretnék venni valamilyen izom stimulátort annak reményében, hogy talán mozgásszegény életmódom miatt kialakult izmaimat kicsit stimuláljam.Szeretném tanácsát kérni, hogy esetemben melyiket vásároljam.Tisztelettel: szilágyi mária

csorgorozsa@gmail.com

(Orbán Gyuláné, 2017.05.02 10:12)

Csípőficammal születtem. 1 éves koromban vették észre. Gipszágyban
feküdtem. Mindig kötött volt a bal csípőm. Ott a combfej lapos.
Most 67 évesen bottal járok. Protézis műtét előtt állok. Van esélyem a jobb
életkörülményekre?
Tisztelettel: Orbán Gyuláné